Nyomtatóbarát változatOldal küldése ismerősnekPDF változat

Egy szív lebeg most a világ fölött,
félelmetesen óriási szív.
Ember még ilyet sohasem látott,
szinte elborítja a világot, a szív,
a piros, nagy zokogó szív,
az anyaszív!

A szív vonaglik a világ fölött,
mert övé a kín, a fájdalom, a könny,
a gyilkoló, éles fegyverek,
őrajta tépnek halálos sebet,
s csak tűr a szív, a nagy zokogó szív:
az anyaszív.

A szív vérzik a nagy világ fölött,
millió sebből hull a vére már,
és minden csapás, és minden halál
az ő megkínzott testébe talál,
ő fogja fel, a szív, a vérző szív:
az anyaszív.

S a vétkes, őrjöngő világ fölött
agyongyötörve elvérzik a szív,
de harsogó harci trombiták
a csatazajba fojtják a szavát,
ki hallja meg, hogy szól, hogy sír a szív:
az anyaszív?

A szív megszólal a világ fölött,
s mint messzehangzó intés, zeng a szó:
Fiaim, fiaim! Emberek!
Engem találtok, jaj, engemet!
És elhallgat a szív, és meghal a szív:
az anyaszív.